Gyakorlati tippek
A pszichológussal való első találkozás, főleg, ha a gyermek nem rendelkezik ezzel kapcsolatban előzetes tapasztalattal, félelemkeltő, szorongató érzéseket, gondolatokat kelthet a gyermekben. Az egyik fontos lépés, annak érdekében, hogy ez minél természetesebben alakuljon, az, hogy hogyan is készítik fel a szülők gyermekeiket erre az első találkozásra.
Először is induljunk ki abból, mi is történik ezeken az üléseken. A pszichológus olyan eszközökkel, olyan kommunikációs csatornán keresztül próbálja megérteni, feltérképezni a gyermek belső élményvilágát, konfliktusait, elakadásait melyek a gyermek természetes nyelve, kifejezési módja is egyúttal. Ezek közé tartozik elsősorban a játék, a kreatív formák (rajz, festés, gyurma, egyéb művészetterápiában használatos technikák), a mese, a bábozás. Emellett természetesen fontos szerepet kap a beszélgetés is, de a párbeszéd főként ezen tevékenységek mentén bontakozik ki, formálódik, és semmiképpen sem kikérdezés, faggatózás jellegű felütése van. Abban, hogy ezen belül pontosan milyen eszközöket és milyen arányban használ a pszichológus, természetesen van változatosság, hiszen egyrészt meghatározza a módszertani, elméleti keret, melyen belül dolgozik, illetve a személyisége is. A legmeghatározóbb tényező maga a gyermek: milyen életkorú, mi az ő természetes közege, milyen viszonyulásai vannak a környezetével, önmagával, az őt körülvevő emberekkel, milyen tapasztalatai vannak, mennyire kezdeményező vagy távolságtartó, … .
Csak egy nagyon egyszerű példát említve, ha a pszichológus tudja, hogy egy nagyon szorongó, félénk, mások felé zárkózott, ámde az állatokat nagyon is kedvelő gyermek érkezik hozzá, megajánlhat, megmutathat valami olyan játékot, “kincset” a szobában, ami éppen ezzel az érdeklődéssel van kapcsolatban, és máris könnyebben alakulhat ki kapcsolat a pszichológus és a gyermek között. Esetleg éppen egy kedvenc állatot reprezentáló plüssön keresztül szólíthatja meg a gyermeket a szakember.
1. tipp: A szülő meséljen arról a gyermeknek, hogy mi is történik a pszichológusnál, milyen tevékenységekre számíthat. A fent leírtak útmutatóul szolgálnak ehhez. Játékra, alkotó tevékenységekre, beszélgetésre kerülhet majd sor. Biztosítsa a gyermekét, hogy semmi nem lesz ráerőltetve, az ő tempójában, igényeit előtérbe helyezve fog lezajlani az első találkozás.
Természetesen a pszichológus is mindent megtesz azért, hogy a gyermek a lehető legnagyobb biztonságban érezhesse magát, illetve a foglalkozás kereteit, életkornak megfelelően a gyermekkel közösen is átbeszélik. Ehhez nyújt nagy segítséget, ha az előzetes, szülőkkel történő konzultáción igyekszik a lehető legtöbb információt közölni a gyermekével kapcsolatban. Szülőként Ön az, aki ebben a legtöbbet tud segíteni, hiszen szakértője gyermekének, a legtöbb tudással Ön rendelkezik vele kapcsolatban.
A gyermekek, ha nem találkoztak korábban a pszichológus fogalmával, gyakran olyan képzeteket társíthatnak mellé, mint tanár, óvónéni, orvos, gyógypedagógus stb. Fontos pontosítani, hogy itt nem kell olyan elvárásoknak megfelelnie, amikhez az élete más színterein szokhatott hozzá. A gyermekpszichológus segít a gyermeknek megoldani bizonyos nehézségeket, amik akadályozzák őt a mindennapokban, legyenek azok zavaró gondolatok, különböző félelmek, kellemetlen érzések stb. A pszichológus nem elvárásokat állít a gyermek felé. A végső cél az, hogy a gyermeke jobban érezze magát! Kimondhasson, megjeleníthessen számára zavaró érzéseket, leküzdhesse azokat, ezeket a célokat szolgáló új készségeket sajátíthasson el. Lehet használni azt a hasonlatot, hogy olyan ez, mint amikor fáj az egyik lábunk, emiatt csak bicegni tudunk és elmegyünk egy orvoshoz, aki megnézi mi lehet ennek az oka és próbál rajtunk segíteni. A gyermekével ne azt éreztesse, hogy vele valami baj van, főleg nem azt, hogy kizárólagosan csak vele, a felelősség őt terheli. A folyamat szerves részét képezi, a gyermek környezetével, szüleivel való munka is. Tehát a szülők vele és a pszichológussal közösen igyekeznek megoldani a nehézségeit. Nem azért jön el, hogy megjavítsák, kijavítsák, hanem hogy ő és környezete (család) jobban megérthesse őt, hatékonyabban tudjon hozzá kapcsolódni, és segíteni nehézségei megoldásában.
2. tipp: Legyen őszinte és egyértelmű azzal kapcsolatban, hogy kihez és miért mennek. A gyermeke felé kommunikálhatja, hogy mit vett észre rajta, (milyen aggodalmai vannak ezzel kapcsolatban). Ismerje el a gyermeke nehézségeit, ezzel is biztosítva őt támogatásáról. A nyílt és őszinte kommunikáció normalizálja a segítségkérés folyamatát is.
3. tipp: Ha a gyermeke nevelési-oktatási intézményében van pszichológus, akkor könnyebb ahhoz hasonlítani, milyen is lesz ez a találkozás. Könnyebb lesz elképzelni a gyermeknek, hogy egy olyan segítő személlyel fog találkozni, akinek mesélhet érzéseiről, gondolatairól, viselkedéséről.
4. tipp: Beszéljen a gyermeke állapotával kapcsolatos érzéseiről. Mondhatja például: “Aggódom érted. Úgy látom, nehéz neked az utóbbi időben. Szeretném, hogy jobban érezd magad, szeretnénk ebben segíteni neked!” Az érzelmeiről való kommunikáció mintát ad a gyermeknek is, ahhoz, hogy ő is nyíltan tudjon sajátjairól kommunikálni. Az erős, intenzív érzések sokszor félelmet, szorongást keltenek a gyermekekben, emiatt pedig még nehezebben tudnak megnyílni. Sok esetben az érzelmi szókincsük is hiányos, tehát érdemes gazdagítani azt a szülői mintán, beszélgetéseiken keresztül.
5. tipp: Normalizálja, tegye természetessé a pszichológusi segítségkérést. Ha esetleg van ezzel kapcsolatban saját (felnőttként vagy gyermekként megélt) tapasztalata, nyugodtan meséljen erről gyermekének. Ha nincs, beszélhet arról, hogy mennyire örült volna annak gyermekként, ha lett volna erre lehetősége, miért lett volna rá szüksége, milyen nehézségekkel kellett gyermekként megküzdenie. Természetesen a gyermek érettségét figyelembe véve menjen bele részletekbe.
A szorongást, az előzetes félelmeket csökkentheti, ha az ismeretlen dologról minél több tudással rendelkezünk. Ez a gyermekek esetében is így van.
6. tipp: Mesélhet a rendelőről, fejlesztőházról ahová el fognak menni. Hogyan néz ki, milyen játékokat, színeket látott ott korábban, hol fog Ön lenni, amíg a gyermek a foglalkozáson vesz részt. Nyugodtan készíthet fotókat is a szobáról a szülőkonzultáció során, amiket megmutathat gyermekének. Itt egy kis bepillantás a Napkelet Fejlesztőház pszichológusi foglalkozásokhoz használt szobájáról:
7. tipp: Mutathat fotót a pszichológusról (honlapon általában található), mesélhet róla. Ez kitérhet arra is, hogy néz ki, milyen a hangja, milyen a kisugárzása. A másokhoz, a gyermek által más, ismert személyekhez való összehasonlítást inkább kerülje.
8. tipp: Ha gyermeke nagyon félénk, megnyugtatható lehet, ha tudja, hogy a szülő a találkozás elején felkísérheti a szobába, bent is maradhat vele, amíg úgy érzi, szüksége van rá, vele is maradhat.
9. tipp: A pszichológus a serdülőkorú gyermekeket, csak úgy, mint a szülőket előzetesen arra is kérheti, hogy töltsön ki egy fejlődéstörténeti kérdőívet önmagára vonatkozóan. Ezáltal a gyermek bepillantást nyerhet, nagyjából mi fog történi, milyen témák lesznek fókuszban, már előre kifejezheti, számára mi az elsődleges célja a foglalkozásoknak.
10. tipp: A gyermekek bármilyen számukra megnyugtatást, biztonságot jelentő tárgyat, játékot magukkal hozhatnak az alkalmakra. Erről is biztosíthatja gyermekét.
Fontos azt is mérlegelni, hogy mikor beszéljen a gyermekével a pszichológussal kapcsolatban. Legyen egy minél nyugodtabb időszak (pl. hétvége), ne rohanás közben, ne lefekvés előtt. Kifejezetten kerülje az érzelmileg túlfűtött helyzeteket (viták, veszekedések), a pszichológusi segítségkérés szerepe nem a büntetés, a negatív érzések keltése. Lehet az egy közös étkezés közben vagy játék előtt. Legyen ideje a gyermeknek kérdéseket feltenni, persze lehet, hogy ezek később merülnek majd fel benne. Tegye egyértelművé, hogy bármikor nyugodtan felteheti azokat Önnek.
A másik kérdés, ami felmerülhet, hogy a találkozás előtt mennyivel beszéljen a gyermekével. Ebben azért van némi változatosság, általában elég 1 héttel az időpont előtt. A szorongóbb gyermekeknél olykor elég 2-3 nappal előtte közölni, hiszen egyébként túl sok idejük lenne az aggódásra, rágódásra. Félelmük csak még nagyobbra nőne. Kisebb, óvodáskorú gyermekeknél érdemes a napok során többször emlékeztetni őket, mi fog történni.
11. tipp: Válasszon egy nyugodt helyet és időt a beszélgetésre! Gondolja végig előtte mit is szeretne mondani, és hogyan fogja ezt megtenni. Ebben akár segítséget is kérhet a pszichológustól az előzetes konzultáció/konzultációk során.
12. tipp: Érdemes átgondolni, hogy a család többi tagjának, elmondjuk-e, hogy a gyermek pszichológushoz fog járni. Iskoláskorú gyermekeknél már meg kell vele beszélni, kinek szeretné elmesélni, ennek joga elsősorban a gyermeké legyen. A családtagokat érdemes felvilágosítani, miért is fognak járni, megbeszélni velük, ők hogyan kommunikáljanak a gyermekkel ezzel kapcsolatban. Kifejezetten fontos a különböző tévhitek kiküszöbölése szempontjából, a beavatott családtagokkal elbeszélgetni, megértetni velük a pszichológusi segítségkérés mibenlétét, fontosságát.
A másik szempont, ami felmerülhet, főleg serdülőkorú gyermekekben, a titoktartás kérdése. Amit elmond az vajon a szülők tudomására is fog-e jutni? Mint mindenkinek a serdülőknek is joguk van a privát szférára, magánéletük tiszteletben tartására, tehát az általuk elhangzottak is a titoktartás alá tartoznak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szülők teljes kizárása lenne a cél, hanem az, hogy a gyermek és szülő közötti kommunikáció tudjon hatékonyabbá válni. A titoktartás alól vannak kivételek, hiszen az önmaga vagy mások veszélyeztetése, sértése egyéb közbelépéseket is igényelhet. Itt is fontos szempont, hogy a gyermek tudjon segítséget kérni a felnőttektől, a felnőttek pedig képesek legyenek meghallani azt.
13. tipp: A bizalom kialakulását nagyban tudja támogatni, ha nem előzetes elvárásokkal küldi gyermekét (pl. “Erről mindenképpen beszélned kell!”), illetve, ha az alkalmak után nem faggatózik, kéri számon a történteket.
14. tipp: A gyermekkel kapcsolatos aggályairól ne a gyermek előtt beszéljen a pszichológussal. Hagyja meg ezeket az információkat arra az alkalomra, amikor csak Ön van jelen, vagy keresse a pszichológust telefonon vagy emailen.
15. tipp: Figyeljen oda, hogy gyermeke fiziológiás szükségletei kielégítettek legyenek! Ne legyen fáradt, éhes, szomjas, a foglalkozás előtt menjenek el mosdóba, ha szükséges! Végül itt egy példa egy lehetséges párbeszéd forgatókönyvéhez:
„El fogunk menni egy helyre, (hely neve), ahol találkozni fogsz egy pszichológussal, ő egy olyan ember, aki segíteni szokott olyan gyerekeknek, (nehézség megnevezése – pl. akiknek nehéz érzéseik vannak / szeretnének könnyebben barátkozni / elváltak a szüleik). Én már találkoztam vele és nagyon kedves volt. Sok mindent lehet nála csinálni, pl. játszani, rajzolni és beszélgetni, arról, amiről csak szeretnél. Ha szeretnéd, mutatok arról a helyről képet, ahová menni fogunk. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan tedd fel.„
Forrás: https://childmind.org/article/how-to-talk-to-kids-about-starting-therapy/
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Canva/pixelshot
