Az otthoni tanulás, az iskolai feladatok elkészítése számtalan konfliktust tud generálni a gyermekek és a szülők között. A gyermekek gyakran szenvednek a nagy mennyiségű tanulnivalótól, ami még a legszorgalmasabb, célorientált diákoknak is igazán nagy kihívást tud jelenteni. Nem beszélve arról a sok gyermekről, akik tanulási, figyelmi nehézségekkel, teljesítményszorongással küzdenek, vagy egyszerűen elmaradásaik vannak a tananyagban. A szülők nem tudják ezeket a terheket átvállalni a gyermekeiktől, de a motivációjuk fenntartásában, a tanulással kapcsolatos keretek, a rendszeresség kialakításában kulcsfontosságú szerepük van.
Az első és legfontosabb szempont, amit érdemes átgondolni, van-e megfelelő hely a tanulásra. A gyermek igényeitől és az otthon által nyújtott lehetőségektől függően megfelelő választás lehet az étkezőasztal, a konyhapult, vagy a gyermek szobája. Néhány gyermek figyelmét túlságosan könnyen el tudja vonni a szobájában található játékok, tárgyak látványa. Fontos, hogy a kiszemelt hely olyan legyen, ahol viszonylag kevés zavaró inger van, nincs nagy átjárás, a zajszint a lehető legkisebb. Érdemes a gyermekkel közösen átbeszélni a különböző lehetőségeket, és azt is megfigyelni, hogy mennyire van igényük a szülő jelenlétére a tevékenység végzése közben, mennyire tudnak önállóan dolgozni. Kisiskoláskorban alapvetően még fontos a szülő segítsége, szorosabb felügyelete.
Amint megvan a megfelelő hely, gondoskodni kell a házi elkészítéséhez szükséges eszközökről. Ha egy többfunkciós hely lett kiválasztva (pl. konyhapult), érdemes valamilyen mobilis tárolórendszert (pl.: görgős kiskocsi, rekeszes tárolódoboz) beszerezni. Ezáltal megelőzhető a folyamatos oda-vissza járkálás az íróeszközökért, a folyamatból való kizökkenés. A gyermek “munkaterülete” lehetőleg legyen nagy, és az ő felelőssége legyen a rendben tartása. Felsős gyermekeknél már érdemes egy havi felosztású határidőnaplót is beszerezni és jól látható helyre tenni, hogy vezethesse, nyomon követhesse a később esedékes feladatait is (pl.: témazáró, projekt határidő). A munkaterület még személyesebbé válhat, ha a gyermek részt vehet a dekoráció (ami, ne legyen túl sok) kiválasztásában, elkészítésében.
A következő lépés az idő megválasztása. Ebben is változatosság van: kinek mikor a legmegfelelőbb. Van olyan gyermek, aki rögtön, a hazaérkezés után áll neki a feladatainak, van, akinek szüksége van egy kis pihenésre, mielőtt munkához látna. A legjobb, ha minél előbb, legkésőbb vacsoráig, elkészül a teendőivel addig, míg nem túl fáradt már hozzá.
A házi feladat készítése, legalább felsős korig, a szülővel közösen kezdődjön. Érdemes minden feladatot összegyűjteni, meggyőzödni arról, hogy a gyermek érti, mit kell csinálnia, közösen tervet készíteni. Az elkészítés sorrendjének meghatározása és az egyes feladatokra szükséges idő megbecslése, legyen a gyermek feladata. Azt is jelezheti, melyik feladatnál igényli a szülő segítségét, útmutatását, mikor igényelne és mennyi szünetet. Érdemes a szünet alatt folyadékot inni, kicsit mozogni, ha a gyermeknek segít, akkor rövid játékot is játszhat ez alatt.
Azoknál a gyermekeknél, akiknek több motivációra van szüksége a jó tanulmányi eredményeken kívül, vagy kifejezett nehézségeik vannak az adott tantárgy tanulásában, célszerű lehet jutalmakat, ösztönzőket bevezetni.
Az ösztönző lehet az arra való felhívása, emlékeztetése a gyermeknek, hogy milyen jutalmazó, élvezetes egyéb dolgokra lesz ideje és lehetősége a feladatai elvégzése után. Ilyen például a közös játék a szülővel, séta, kedvenc mese / sorozat nézése, számítógépes játék, nasi.
Ha ez nem elégséges, összetettebb jutalmazási rendszert is be lehet vezetni. Ennek lényege, hogy a gyermek és a szülő közösen határozza meg, hogy mire és milyen időtávlatban járnak “pontok” (ezt lehet nyugodtan másképp is nevezni, hogy kevésbé legyen iskolaszagú, pl.: kitartás köröcske, csillag). A pontokat különböző előnyökre, jutalmakra lehet beváltani. Értékük, jelentőségük az összegyűjtött pontok mennyiségével arányos. Így be lehet építeni napi, nem pénzigényes, kevés ponttal elérhető jutalmakat, illetve hosszabb távon (pl.: heti és havi) elérhető nagyobb, költségesebb jutalmakat.
Ahhoz, hogy a jutalmazás tényleg motiváló tudjon lenni a gyermek számára, elengedhetetlen, hogy a gyermek ötleteit, igényeit is figyelembe vegyük.
A gyermekek azon igényére, hogy döntésekben vehessenek részt, úgy érezhessék, komolyan veszik őket, mindig érdemes építeni. A jutalmazó rendszert olyan helyzetekben is sikeresen lehet használni, amikor a gyermek feledékeny, elfelejti a feladatait. Ilyenkor célszerű, hogy feladatait egy füzetbe vezesse magának. Amikor túl sokáig ül a feladatai fölött, elhúzza az időt, pedig képes lenne azokat hamarabb is befejezni, akkor jelöljünk ki egy meghatározott időt, ameddig kész kell lennie. Amikor összecsapja, sok hibával írja meg a leckéjét, akkor ösztönözzük a pontosságra, az önellenőrzésre.
A jutalmazás kereteit, feltételeit írásba is lehet foglalni, szerződésszerű formában. Tartalmazza azt is, hogy pontosan mit és hogyan kell teljesíteni a gyermeknek, és a szülő hogyan segíti őt kitűzött feladatai végrehajtásában.
Ha a gyermek nem akar együttműködni a szülővel, nem veszi komolyan a feladatait, folyamatos kibúvókat keres, szankciókat is be lehet építeni a rendszerbe, pl.: TV-nézés, számítógépezés korlátozása.
A jutalmazó rendszerek bevezetése gyakran igényel további finomítást, módosítást, újbóli egyezkedést a gyermekkel. Ebben olykor külső segítségre, szakember tanácsadására is szükség lehet.
Ezeket az alapelveket érdemes korán, már első osztályos kortól figyelembe venni, hiszen később ezeknek a berögzült szokásoknak, rituáléknak a segítségével a napirend természetes részéve válik a tanulásra szánt idő is. Hosszabb távon a feladataik, a tennivalóik jobb megszervezését, a munka és a kikapcsolódás, a jutalmazó tevékenységek helyesebb arányát is elsajátítják ezáltal.
Amit mindig érdemes szem előtt tartani szülőként, hogy mit közvetítünk a gyermek felé a házi feladatok fontosságát, szerepét illetően.
– Az a gyermek, aki a pedagógusok szakértelmét kétségbe vonó, negatív színben feltüntető megjegyzéseket hallgat a szüleitől, veszít a motivációjából, hajlamos lesz ezt az attitűdöt átvenni, így a feladatait is kevésbé látja majd fontosnak.
– A szülőnek fontos azt tudatosítani a gyermekben, hogy a házi feladat a tanulás szerves részét képezi. Ezt azzal is lehet jelezni, hogy a szülő komolyan veszi, érdeklődik róla, adott esetben ellenőrzi azt.
Célszerű rendszeresen kérdezni a gyermeket, hogy mit kell ma csinálnia és mikor fogja elkészíteni a feladatait?
– Biztosítani kell a gyermeket, hogy ha szüksége van rá, akkor segítünk neki, számíthat ránk. Ez sokszor önmagában is elég támogatást tud nyújtani.
– A segítség alatt nem azt értjük, hogy a szülő a gyermek helyett elkészíti az adott feladatot, hanem azt, hogy magyarázatokkal, biztatással segíti őt az önálló feladatvégzésben. Ezzel azt is közvetítjük, hogy a házi feladat a gyermek képességeinek, tudásának fejlesztését szolgálja. A segítségnyújtás mennyisége legyen minimális, de elégséges ahhoz, hogy a gyermek el tudja végezni a feladatát.
– Jó példa lehet a gyermek számára, ha a szülő mesél saját tanulással kapcsolatos, esetleges korábbi nehézségeiről. Mely tantárgyak bizonyultak nehezebbnek számára, hogyan sikerült ezekkel megküzdenie, mi segített neki, mi nem vált be. Ezzel pedig azt erősítjük, természetes, hogy nem mindenben egyformán ügyesek, a kitartás, a próbálkozás is éppolyan fontos.
– Ha szülőként úgy látjuk, hogy valóban túl sok házi feladatot kap a gyermek, vagy kifejezett nehézségei vannak azok elkészítésében, túl sokszor kell a szülőnek segíteni, érdemes a pedagógussal felvenni a kapcsolatot és beszélgetést kezdeményezni az órai teljesítményéről, viselkedéséről. Tanácsot kérni, hogyan lehet a gyermeket otthon segíteni, lehet-e a feladatmennyiséget csökkenteni, szükséges-e korrepetálás. A háttérben figyelmi nehézség, tanulási zavar is húzódhat, ilyenkor mérlegelni kell a kivizsgálás, fejlesztés szükségességét is.
A gyermek korától, fejlettségétől, képességeitől függően kell a tanulással kapcsolatos szokásrendszert kialakítani, majd változtatni. Ahogy nőnek a gyermekek egyre kevésbé igénylik a szülők jelenlétét. Például középiskolában későbbi napszakban is tudnak hatékonyan tanulni (vacsora után), illetve jobban eltudják fogadni a segítséget egy kortárstól vagy egy korban hozzájuk közelebb álló személytől, mint a felnőttektől.
Felhasznált segédanyag:
https://www.nasponline.org/Documents/Resources%20and%20Publications/Handouts/Families%20and%20Educators/Homework_a_Guide_for_Parents.pdf
Kiemelt képünk illusztráció – https://unsplash.com/photos/boy-writing-ORDz1m1-q0I
